Az Argen-folyó völgye és az Au-i láp / Argenschlucht und Auer Ried

Panoráma az Argen-völgyéből kiérve 

Igazán különleges élményben lehet részünk, ha ellátogatunk az Au külterületéről megközelíthető Auer Ried Lehrpfad-hoz, amely nem csak az Argen-folyó gyönyörű völgyébe, hanem az egészen egyedülálló Au-i lápvidékre is elkalauzol minket. A séta kezdetben az Argen mellett halad, kilátással a hatalmas, kopár Kanisfluh vonulatára. Azonban gyorsan ellepi az erdő a környéket, és a sebesen futó patak völgyében hamarosan érdekes kőzetformátumok, és 80-100 méteres sziklafalak kötik le a figyelmünket. A folyamon vízmű áll, majd nemsokára kis híd vezet át a másik partra. Megcsodálhatjuk a rózsaszínes árnyalatban játszó kőzeteket, és a mindenhonnan csorgó kis források vízsugarát. 

Kilátás Au-ra az Auer Ried nádasából

A szurdokban haladó, kissé felfelé ívelő murvás sétaút egészen a folyóvölgyben létrejött zúgóig vezet, ahonnan egy kanyart leírva visz egyre feljebb a hegyoldalban. Innen már nem látjuk tovább az Argent, csak a víz meg nem szűnő zubogása hallatszik még sokáig. Hamarosan megérkezünk az Au-i lápvidékre, amely több, mint  50 védett növényfaj otthona. A környéken rengeteg a Heuhütte, ahol szénát takarítanak be az állatoknak. A hegyet borító nádasból lepillanthatunk a sziklák ölelésében fekvő Au-ra, mielőtt visszaereszkedünk a folyóvölgyig. Míg az Argen völgye sötét, ez a rétekkel szabdalt vidék nyitott, napos, virágos.

Kilátás a Kanisfluh-ra

Az Argen-völgy rózsaszín sziklái

Feldkirch középkori bája

Kilátás Feldkirch óvárosára a várból

A Schattenburg

Vorarlberg második legnagyobb városa Lichtenstein és Svájc szomszédságában fekszik. Feldkirch leginkább a középkort idéző óvárosáról, és az azt uraló várról, a Schattenburg-ról híres. A kis központban szép állapotban megőrzött épületek és macskaköves utcák várnak ránk. A települést az azúrszínű Ill szeli ketté. Rövid ideig Feldkirch híres lakója volt James Joyce, az ír nemzetiségű író, és Sir Arthur Conan Doyle is. Az előbbi hírességre a róla elnevezett pályaudvar is emlékeztet.

A város felfedezését érdemes a várban kezdeni, hiszen innen azonnal csodás kilátás tárul elénk az óváros épületeire. A Schattenburg a Feldkirch-et övező hegyoldalba épült a XIII. században. A gyönyörűen karbantartott várudvarban kis szökőkút és fafolyosókkal övezett homlokzatok emelkednek. Az épületben helytörténeti múzeum és étterem is működik. A belváros régen fal vette körül, amire ma az egyik épen maradt kapu, a Churer Tor, és a Macskatorony (Katzenturm) emlékeztetnek. A központ élettel teli sétálóutcája a Marktgasse. A tér házainak jellegzetessége a földszinten található boltíves folyosó, ahonnan az éttermek teraszai nyílnak. Az utcácskákat felfedezve több szökőkútra, templomra, impozáns villára és az Ill kis hídjaira bukkanhatunk.

A vár hangulatos belső udvara

Kirándulás a virágos Lecknertal-ban

A tóparton legelésző tehenek

A Lecknetal a Leckner Ach és a Bolgen Ach találkozásánál kezdődik, és több kilométeren keresztül fut egészen az Osztrák-Német határig. A teljes patakvölgy 9 km hosszú, de ennek csak egy része található Ausztriában. A mezőgazdasági tevékenységhez kiválóan alkalmas, lankás, fűvel benőtt hegyvonulatokon mindenütt tehéncsordákkal találkozunk, hiszen közel 50 tehenészetnek adnak otthont. Az állatok egész nyáron a legelőkön élnek, és többször keresztezik a kirándulóutakat is. Ezek a részek néha le is vannak zárva, ha a kijelölt kirándulóutakon korlátozással találkozunk, akkor nem ajánlott továbbmenni. Télen az állatokat lehajtják a legelőkről, ekkor a hóval fedett lankák csöndes fehérségbe burkolóznak. A zavartalan természet és a télen is jól járható sétautak miatt a Lecknertal a kirándulók kedvelt úti célja.  

A patakvölgy

Virágos rétek szegélyezik a kirándulóutat

A ritkán lakott völgyhöz Hittisauból kell letérni. A Lecknertalba egy fizetős út vezet, ahol néhány euró ellenében parkolhatunk is. Innen továbbra is jól karbantartott utak vezetnek a térségben, ennek köszönhetően akár esőben is alkalmas a régió egy kellemes kirándulásra. A völgyet kezdetben az út mellett csobogó Leckner Ach határozza meg, majd a dombok között megjelennek a fából készült tradicionális házak, és egy apró kápolna is. A kirándulás a völgy ékességéig, a gyönyörű Leckner See-ig tart, amely a határ közelében fekszik. Idáig egészen könnyed, szinte emelkedőmentes a séta. A tó után azonban az aszfaltút elkezd felfelé kacskaringózni a hegyre, majd a már említett legelésző tehenek között vezet vissza a magasban. 

A Leckner See

A Bregenzer Ach torkolata / Die Mündung der Bregenzer Ach

A Bregenzer Ach közel 80 km-es hosszúságával Vorarlberg egyik legjelentősebb folyója. A tartomány területének része a Bregenz fölött nyújtózó Bregenzi-erdő (Bregenzerwald). Ennek a régiónak különösen fontos a folyó, hiszen minden települése annak vagy mellékfolyóinak völgyében fekszik. A Bregenzer Ach néhol egészen különleges türkiz színe a víz tisztaságáról árulkodik. Áradásokkor azonban a kékből egy csapásra sáros barna folyammá változik. Egész évben hideg hőmérséklete ellenére a helyiek szívesen eveznek rajta, de a hétvégi grillezéssel egybekötött vízparti fürdőzések is igen kedveltek. A folyó gazdag élővilágának köszönhetően a horgászok paradicsoma is. Az időszakos esőzésektől jócskán megduzzadó Bregenzer Ach medrének képe folyton változik, alakul. A rengeteg kőszikla, fatörzs és egyéb hordalék sosem fekszik ugyanúgy két egymást követő napon. A folyó Hard-nál torkollik a Bodeni-tóba. A vízpartra több helyen le is lehet sétálni, a közelben bájos hajókikötőket is találunk.  

    

A Rajna-delta a Bódeni-tónál / Rheindelta am Bodensee

A Bodensee önmagában is lenyűgöző természeti látnivaló, amelynek minden egyes szeglete érdemel egy látogatást. Egészen különleges úti cél például a tóban Hardnál kirajzolódó Rajna-delta, amely egy része természetvédelem alatt áll. A delta világosbarna és a tó égszínkék árnyalatai a magasból jól elkülönülnek. Hardnál egy parkolót találunk a delta bejáratánál, ahonnan több km hosszan sétálhatunk be a vízbe a folyó két oldalára emelt töltéseken. A Rajnán nádasfoltok nőnek, amelyek a vízi madarak kedvelt élőhelyei. Az út mentét vízparti fák és színes virágok szegélyezik, miközben a mellettünk fellibbenő madarak nyújtanak mindig valami izgalmasat. A hátunk mögött még innen is jól láthatóak az elmaradhatatlan dombok és hegyormok, amelyek a távoli látképet uralják. A murvával borított töltésen egy régi sínpálya is megtekinthető, majd egy információs tábla mutatja be a védett területet. A környék öbleinek gyakori látogatói a horgászok is.